ARCHÍV TARTALOM
Ez a vaskarc.hu cikkarchívuma a 2009-2015 közötti időszakből. Korábbi híreink már nem érhetők el.

Az oldalon a regisztrációt kikapcsoltuk, viszont meglévő felhasználóink a lap aljára költöztetett panelen bejelentkezhetnek, privát üzenetek, hozzászólások, értékelések továbbra is küldhetők.

Köszönjük mindenkinek a több mint 4 000 000 megtekintést!
Cikk hierarchia
Cikkek főoldala » Lemezkritika
Cikkek: Lemezkritika
Zarin - When the Time Goeth Mad 2014

A Kelet-Európai régióból érkező metálcsapatok szokás szerint nem kényesztetik el információ és atatdömpinggel a vállalkozó szellemű zenekritikust, így aztán nem is nagyon futhatunk bele olyan tényezőbe, ami egyik egyik vagy másik irányba terelné el feleslegesen a figyelmünket; Adott tehát ez a kereken 10 éve alakult fehérorosz zenekar az amúgy festői szépségű Vitsebsk-ből, és olyan debütáló nagylemezt raktak le az asztalra When the Time Goeth Mad címmel tavaly év vége felé, hogy az méltán lehetne egyfajta általános mérce is a friss, első teljes hosszúságú anyagukra készülő zenekarok között, Úgy értem, hogy melyik lehet az a szint, ami rögtön megcélozandó...Érzékeltetvén, hogy lehet ám páratlant alkotni 20-25 éves tapasztalat nélkül is ebben a technikásságot és brutalitást egyaránt alkalmazó death metál stílusban.>>TOVÁBB>>



Boltcrown - Reign of the Damned EP 2014

A lengyel illetőségű Boltcrown is ahhoz a jól futó NWOBHM-alapú speed/heavy metál mozgalomhoz kíván csatlakozni friss 3-számos kislemezével a lehető legnagyobb tudatossággal, amit manapság újra sikerült divatba hozni. A mozgalom pedig úgy tűnik hogy egészen alulról építkezik, hiszen míg eddig egy-két igazán jól sikerült debütáló nagylemezre kaphatta fel az ember a fejét, addig mostanában már érdemes lehet kislemezes vagy demós szintig is "letekinteni", mert találhat az ember bőven ígéretes, de még csak a szárnyaikat bontogató csapatokat.>>TOVÁBB>>



Imago Mortis - Carnicon 2014

1994-es életrehívása ellenére is úgy gondolom hogy csak a legpedánsabb underground-búvároknak mondhat valamit az olaszországi Imago Mortis neve, hiszen már a '90-es években is jóval a nagy black metal hullám lecsendese idején kezdtek demózgatni, a konkrét nagylemezes debütálásra pedig csak 2006-ban került sor. Noha tesztalanyunkkal, a tavalyi keltezésű Carniconnal egyetemben a csapat összes nagylemezét a Drakkar Productions gondozza, így jó eséllyel a megfelelő körökben azért foroghatott a Bergamo-i csapat neve eleget, ismerve a kiadó relatíve erős promóciós potenciálját, és lehet hogy csak engem kerültek el totálisan, ki tudja... Mindenesetre itt van most ez a mindössze öt számos, negyvenkét perces csúfság, ami nyilvánvaló bizonyítékául szolgál annak, hogy az Imago Mortis-nak van létjogosultsága a színtéren, márcsak azért is mert kimondottan archaikus felfogásban prezentálják black metáljukat, bátran visszanyúlva a stílus egykori primitívebb, thrashesebb korszakához.>>TOVÁBB>>



Apparitions of Null - Kaleidoscopes 2014

A mindössze négy éve létező Apparitions of Null egy ausztrál csapat, akik a tavalyi Kaleidoscopes című bemutatkozó EP-jükön egy zeneileg igencsak mélyvíznek számító fúzióba ugrottak fejest, amelyben amúgy divatos módra a vadul kalapáló komplex extrémkedést ötvözik a finom progresszióval. A dolog érdekessége, hogy mindezt teszik egyetlen egy, huszonötperc körüli dalban, ami lehetőséget ad arra bőven, hogy megmutassa a csapat összes oldalát. Amiért úgy gondoltam, hogy érdemes lehet őket bemutatni, az az, hogy szerintem simán megütik azt a szintet, ami egy elsőanyagos csapattól már a 'több mint ígéretes' kategóriának számít, ugyanis akadnak itt dalszerzésbeli finomságok, és relatív tapasztalatlanságuk ellenére is "jól látnak a pályán" a srácok, tehát tudják hogy egy közel félórás dalban hogy lehet lekötni a hallgató figyelmét.... és bár a technikás death metált, extrém metált, progresszív rockot illetve az akusztikus gitárt is felvonultató Kaleidoscopes bőven nem egy nagy zenei újdonság, szerintem minden megvan bennük hogy becsatlakozhassanak ahhoz a vonulathoz, amelynek mapaság a legfontosabb zászlóvívője a Ne Oblivicaris...>>TOVÁBB>>



Cinis - Subterranean Antiquity 2014

Bialystok úgy tűnik hogy underground metál fellegvár Lengyelországon belül, hiszen olyan ismertebb hordák működnek itt, mint a Squash Bowels, Hermh, Incarnated, Evil Machine, vagy épp az Abused Majesty. Az öttagú Cinis-ről annyit érdemes anúgy tudni, hogy tizenegyéves fennállásuk ellenére még csak most értek a második nagylemezükhöz, valamint azt, hogy ezzel a névvel pont Lengyelországban létezett mégegy csapat szintén death metál stílusban tevékenykedve, igaz, már időtlen idők óta feloszlottak. Szóval death metál és Lengyelország - Manapság ez az egyik legjobb és a minőséget tekintve leginkább meghitelezhető együttálás az underground extrém metálokat tekintve, olyannyira, hogy még a "B"-kategóriás megjelenésekre is érdemes lehet kitüntetett figyelmet fordítani, ám jelen esetben azt kell hogy mondjam, hogy a Cinis egy kicsit visszaélt azzal a helyzetével, amelyről nyilván nem tehet; Arra gondolok, hogy azért még az alapelvárások is magasak egy lengyel death metál csapat zenéjével szemben, még akkoris, ha a hallgató mindenfajta előzetes ismeret nélkül veti bele magát a Subterranean Antiquity világába, holott a lemez igazából nem számít többnek, mint egy stabil szinvonalon előadott stíluslemez, ami az ember pulzusszámát nemigen löki a magasba.>>TOVÁBB>>



Mentally Defiled - Aptitude for Elimination 2014

Bouzikov borító, lincshangulatban lévő zombik D.R.I., Vio-lence, Exodus és Exumer felvarrós farmermellényben... Nagy meglepetések itt aztán nincsenek a görög csapat műfaját illetően, csakis a teljes mellszélességgel felvállalt thrash metálról lehet itt szó, annak is azon legkorábbi értelmezése, mely 100%-ban a thrash aranykorra kíván hivatkozni. Ez persze mind szép és jó, de a Mentally Defiled hozzá is tud tenni az eddigiekhez, vagy csak szimplán a klasszikus lemezekről elcsent riffek véletlenszerű felhasználásáról szól a történet? E téren biztos megoszlanak majd a vélemények, már csak azért is, mert sok keményvonalas arcnak '90 körül végérvényesen véget ért a thrash, no meg mert az old school thrash metálban feltáratlan területek aligha akadnak már, de azért egyéni hangvételű csapatok mindig felbukkannak, mégha csak kis számban is. A Mentally Defiled esetén pont félúton találkozik a két véglet, hiszen messziről kiszagolható stílusa nincs ugyan a csapatnak, de az elvárt sémákat annyira jól alkalmazzák, hogy nincs igazán mibe belekötni, minden téren megállja a helyét a görög csapat második nagylemeze, az Aptitude for Elimination. Úgy tűnik, hogy az EBM Records, a Punishment 18, a Wine Blood Records és az Infernő Records mellett a Violent Solution-t is felírhatom arra a listára, ahonnan érdemes lesz majd jóféle thrash anyagokat vásárolgatni...>>TOVÁBB>>



Laugh at the Fakes - Dethrone the Crown 2014

A kanadai Laugh at the Fakes első teljes hosszúságú anyaga, a Dethrone the Crown egy olyan nem is újkeletű észrevételemnek adott alátámasztást, miszerint a főleg a 2010 utáni, szóval egészen friss megalakulású csapatok már bőven hozzá mernek nyúlni olyan hatásokhoz, stílusokhoz, amik mondjuk egy heavy metál lemezen azelőtt még kimondottan cikinek számítottak volna, ám ma már van annyira elfogadó mind a "szaksajtó", mind a publikum, hogy mindenfajta rizikó nélkül felvállalhat ma már egy csapat egy füst alatt egy olyan zenei irányvonalat, ahol megfér együtt a grunge és mondjuk a tradicionális metál. Ezutóbbi párosítást csak annak érzékeltetésére írtam, hogy az éles határvonalak már nemhogy elhalványultak a rock/metálzenében, hanem a szemünk láttára tűntek is el teljesen, és az egykor egymással farkasszemet néző "váltóműfajok" sem állnak többé antagonisztikus kapcsolatban egymással. Persze a kanadai csapat kevésbé extravagáns ilyen téren, hiszen a heavy metálnak azon dallamos formáját űzik, ahol azért harapnak rendesen a gitárok, de inkább az egyszerűbb, primitívebb ritmusok és dalszerkezetek dominálnak, érzésre pedig inkább a glam/sleaze/aréna rock felé húz a Dethrone the Crown zeneileg, semmint a jelenkor ikonikus fiatal heavy metál csapataihoz.>>TOVÁBB>>



Kolony - Sledge 2014

Az Idol of Fear után ismét csak maradunk Kanadában, csak áttesszük magunkat virtuálisan Ontarioból a fővárosba, Quebec-be... És megismerkedünk a 2010-es alakulású, tehát még a színen kimondottan friss húsnak számító Kolony-val, akik egy 2011-es keltezésű debüt után most nemrég, 2014 év végén megjelentették szintén önerős kiadványként második nagylemezüket, Sledge néven. Hivatalosan heavy/power metálról szólna a fáma, ám még mielőtt az ember önkéntelenül elkezdené dörzsölni a tenyerét valami jó kis karcos, durva tradicionális metálban reménykedve, nos, szó sincs erről! Ez persze nem kell hogy gond legyen automatikusan, csak érdekes, hogy manapság már az is heavy/power jelzőkkel illethető, ami nem is igazán az, legalábbis nem a 30 évvel ezelőtt kitalált értelemben... Jelen esetben tehát a legjobb, ha maradunk a melodikus rock/metálnál, az talán jobban kifejezi a négytagú Kolony zenei világát, hiszen a cél mindenképpen a közérthetőség és a fogósság lehetett, egy jó adag Metallicás inspirációval!>>TOVÁBB>>



Idol of Fear - All Sights Affixed Ablaze 2014

Szélesnek mondható zenei érdeklődésemnek köszönhetően viszonylag ritkán van úgy, hogy kimondottan műfaji meghatározás alapján választok magamnak hallgatnivalót, ám az Ontario-i Idol of Fear-re aggatott progresszív, avant-garde, illetve experimentális black/extrém metál jelző olyannyira felcsigázott, hogy mindenképpen kiváncsi voltam hogy mit hozhatott össze debüt gyanánt a Kanadai formáció, pláne annak fényében hogy imitt-amott azért nem rosszabb nevekkel dobálóznak a zenéjük kapcsán, mint a Shining, Ascension, Nachtmystium. Ez a legjobb hír lehet egy olyasfajta valakinek mint én, aki kimondottan nagyra értékeli az ágas bogas, szerteágazó, a művészi vénát jobban domborító, akár dalonként is komoly különbözőségeket mutató extrém zenéket, bár az még nyilván előzetesen nem lehetett teljesen tiszta, hogy szimplán csak nagyotmondásról van-e szó a 2011 óta működő Idol of Fear kapcsán, vagy azért némi valóságtartalma is van akad underground nagyságokhoz való hasonlítgatásnak. Nos, ha olyan túl komoly hasonlóság nem is lelhető fel az említettekkel, azért támpontként mindenképp megállja a helyét a dolog, hiszen az All Sights Affixed, Ablaze is egy az ember agytekervényeit rendesen megdolgoztató extrém prog anyag, olyan, ami nem csak hogy hallgatói igényt szolgál ki, de a hallgatótól is elvár ezt-azt a befogadás érdekében. Szóval úgy tűnhet, hogy rögtön egy demó után óriási fába vágta a csapat a fejszéjét - mindezt különösebb korábbi zenekaros tapasztalatok nélkül! -, hisz sok csapat hosszú évek munkája, sok-sok nagylemez és főleg dalszerzői beérés után képes csak a komplex zenei gondolkodást kézzel fogható muzikalitássá formálni. >>TOVÁBB>>



Miasthenia - Legados do Inframundo 2014

Bár a legtöbb hasonló, "ismeretlen zenekar mégismeretlenebb lemezéről" szóló ismertető általában úgy kezdődik hogy itt és most az első nagy találkozásnak lehetünk tanúi hallgatói szempontból szűz füllel, ám hazudnék, ha az 1994-ben Braziliavárosban alakult, és mai napig ott tevékenykedő Miasthenia-ról ezt állítanám, hiszen korábbi lemezeikkel már volt dolgom, ráadásul a pagan black metal stílus berkein belül a trió mindenképpen egy underground élharcosnak számít, akik inkább a magyar módihoz hasonló, extra komótos, 4-6 évenkénti lemezmegjelentetést lőtték be maguknak már jóideje, igaz ebben az is szerepet játszik ma már, hogy a hölgy gitáros-vokalista-szintist is magába foglaló csapat fő tevékenységi köre az avant-garde black-es Omfalos, ahol a Miastheniás tagság teljes egésze ilyen vagy olyan formában szerepet vállal, maga a formáció pedig jóval nagyobb aktivitást is mutat a főbandánál. Nade milyen is a Miasthenia negyedik nagylemeze, a Legados do Inframundo? Egy néhol komolyzenei igényességgel elővezetett extrém metál zene, ami leginkább a régi iskolát követő szimfonikus dallamos black metálokhoz áll közel ha nagyon kategorizálni kéne - bár a szintetizátor csak mint színesítés van jelen, és nem is mindenhol - , némi klasszikus Immortal-lal karöltve, szélsebes reszelésekkel, de amúgy kimondottan egyéni, leginkább csak a dél-amerikai zenekarokra jellemző dallamvilággal és hangvétellel.>>TOVÁBB>>


Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése